Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola

Festőiskola menük

Vár a tábor!

A tábor minden év augusztusának első két hetében (2012-ben ez változhat!) várja, a bármilyen korú és nemű amatőr és profi képzőművészeket. A tábor mindig szombati napon kezdődik és két héttel később szombati napon ér véget a hazautazással, függetlenül a dátumoktól. Sokan vannak akik csak rövidebb időre jönnek, vagy csak az első. vagy csak a második hétre, esetleg közbülső napokon. A tiszai holtág részben védett környezete, csodás madárvilága, és az árvizi töltés túloldalán elterülő, még maradványaiban is létező tanyavilág kimeríthetetlen és örökké megújuló festői témákkal szolgál a harminc, negyven éve visszajáró alkotóknak is

TAR.

Zenejátszó

Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.

Web design

A Mártélyi Képzőművész Táborok Baráti Körének és az általa működtetett
Képzőművészeti Szabadiskola honlapja.

Ismét várunk minden alkotót a nyári táborba,
de némi időpont változással!

Részletek a HÍREK oldalon >>>>>

Mártély örök

1965. volt az az év, amelytől ez a megállapítás igaz, azon túl még láthatóvá vált. A holtág mikroklímája, természeti szépsége festőművészeket vonzott ide alkotni, akik élvezve az itteni nyugalmat, elfogadva a helyiek vendégszeretetét nagyon bölcsen úgy döntöttek, hogy másokkal is megosztják ezt az élményt, létrehozták a képzőművész tábort.

Fiatalokat, képzőművészet iránt érdeklődő felnőtteket szervezett formában fogadott a tábor, amely az évtizedek alatt kikerülhetetlen és szilárd tudást biztosított az ország művészetre fogékony rétegének, és a külföldieknek is.
Elsősorban rajzolás és festés volt a fő irányultság, de a fotósok, szobrászok, a kerámiával foglalkozók is hasznos ismeretekkel távoztak minden évben a táborból.
Jó hírnevünket neves festőművészeknek is köszönhetjük, akik több évtizedig korrigáló tanárként segítették a munkánkat.
Fodor József, Holler László, Lelkes István és Hézső Ferenc sok-sok fiatalt indított el a pályán, de voltak évek amikor a sok hallgató miatt a korrigáló tanárok létszámát bővíteni kellett.
Az ifjúsági tábor az évek során szabadiskolává vált, mert a tanulók mellett az éltesebb korúakra is egyre inkább számíthattunk. Az érdeklődők a nyitottságot és segítőkészséget értékelik a legtöbbre a szakmai tudás mellett.
A képzés tematika alapján folyik, aminek a természetszeretet és humanizmus a fő alappilére. Minden évben adunk a bizonytalanoknak egy témavilágot:

- Ember és környezete
- A táj változatos formavilága
- A víz mint jelenség

- amivel élnek is a hallgatók. De a tematikán kívüla különleges témákban, kompozíciókban, technikában kérhetnek segítséget, és különböző anyagokkal is segítjük az idelátogatót az önkifejezésben, az előrehaladásban. Így nem csoda, hogy bensőséges baráti hangulat alakul ki minden évben a táborban.
Feltöltődés, elmélyülés az itteni legfontosabb feladat, az új élmények szerzése az alkotás mellett, hogy visszatérve az otthonukba egész éven át serkentsen a mártélyi élményözön az alkotó munkára.
Az itt alakuló barátságok, szerelmek pedig az együttlét természetes velejárói.
A Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola programját a Mártélyi Képzőművész Táborok Baráti Köre hirdeti meg, a tábort lebonyolítja, nyáron és télen kiállítást szervez, közgyűlést tart, és tartja a kapcsolatot a hallgatókkal.

Amennyiben felkeltettük érdeklődésedet az itt folyó munka, az itteni hangulat iránt, úgy Téged is szeretettel várunk táborunkba.

Találkozunk Mártélyon!

Munkádhoz addig is sok sikert kíván:

Bányai Béla táborvezető

A Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola iletve az azt működtető Baráti Kör noprofit szervezet, semmiféle kereskedelmi tevékenységet nem végez.

Mártély a szabadtéri műterem (2005.)

„Ha vásárhely paraszt Párizs, - akkor MÁRTÉLY: Barbizon.”
Olvashatjuk a 40. Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola Jubileumi kiadványának elõszavában.
-De mivel is érdemelte ki Mártély ezt az elismerést, besorolást?
A táj különös mikroklímája nagyon megnyugtató hatással van ugyan az idelátogatóra – ez kétségtelen.
-De elég ez?
Az ország számos pontján gyönyörködhet az ember a tájban, érezheti jól magát, pihenhet kedvére.
-Hát akkor miért éppen itt Mártélyon jött létre az első Országos Ifjúsági Képzõművészeti Tábor? Ehhez kellett valami plusz! Kellett valami, amit az értõ szemek, az elmélyült gondolatok és a tenni akarás hozott létre. Meg kellett teremteni újra ezt a tájat a szívünkben. És közben a pici kis teremtések mögött mindig is ott rejtõzködött valamiféle vágy a szépség fölfedezésére és megosztására másokkal, és ott rejtõzködött a nemes, önzetlen jellem, - amivel a parasztember a földdel való birkózás közben észrevétlen és kényszerűen gyarapodott évszakról évszakra.
Vendégszerető ez a környék!
És nincs annál logikusabb következmény, minthogy ha festő látja meg ezt a meghitt tájat - azonnal iskolát akar teremteni.
Nem is tehet mást.

Az elsõ iskolateremtő talán Tornyai János volt, akinek a munkássága során számtalan alkotó művész telepedett le Hódmezővásárhelyen.
A második „pedagógosz” a Vásárhelyi Őszi Tárlat kapcsán Galyasi Miklós, aki művészet és művelődés szervezõként is vonzotta a fiatalokat elsősorban a múzeum köré.
Füstös Zoltán festőművész hozzáálmodta még Mártélyt is a pezsgő vásárhelyi művészélethez, és pár év alatt országos jelentőségű lett a „CSILLAGBOLTOS MŰTEREM” – az akkor még Ifjúsági Képzõművész Tábor - a botladozó kezdõk látásmódjának formálásában.
-Hol is van ez a hely?
A Tisza középszakaszán kialakult holtág mellett van Mártély faluja – közel Vásárhelyhez. A töltésen átlépve kerülünk a nyugodt vízfelülethez.
Ez a holtág!
A hullámtér azonban néha zabolátlanul viselkedik. Évről évre beleszól a természet az emberek életébe. Nemcsak a tavasz jön, hanem időnként az árvíz is. Ez baj és áldás is egyszerre.
Baj, mert évről évre némi feladatot ad a gazdáknak a hordalék eltüntetése, de jó is, hiszen a spekulációk, a durva, erőszakos tájátalakítása és

kizsigerelése elkerülte ezt a vidéket. Így maradhatott meg még a 21. század emberének is a világnak ez a gyöngyszeme viszonylag érintetlenül.
Itt nem kell messzire menni, hogy sarat dagaszthassunk, de még a szúnyogok is sűrűbben szalasztják meg a késõ este ledérebbül öltözõket.
A nap itt mégis képes sárga ruhába öltöztetni a fák törzsét minden reggel, itt mégis menüetteket lehet hallgatni a lombkoronák alatt, s este mégis lehet érezni, hogy a Teremtő éppen most ebben a pillanatban talál ki bennünket, tart a tenyerében és simogat egyszerre.- 40 év -
Már ennyit élt meg a Képzőművészeti Szabadiskola Mártélyon.
A tábor tehát felnőtt korszakába lépett. Volt tanulékony gyermek, volt túláradó ifjú - most hiteles felnõtt. Ez a folyamatosság és fejlõdés sok, a munkáját odaadóan végzõ művésznek köszönhetõ.
Például a nagy négyes fogat Fodor József, Hézsõ Ferenc, Holler László, Lelkes István festőművészek évtizedekig mint művésztanárok csiszolgattak rajtunk - ifjú titánokon...
___________________________________

- Festeni máshol is lehet.-
De itt Mártélyon megküzdhetünk a hétköznapok egyszerű motívumaival, a természet formavilágával, megismerhetjük az embert.
Megszerezhetjük az alapokat, vagy éppen cizellálhatjuk életművünket.
Itt ezt mind: SZABAD!
A nevünk is ezért szabadiskola.
Filozófiánk, hogy a természet, a táj, az ember problematikája, vagyis a realizmussal való ismerkedés egy ideig mindenki számára hasznos lehet.
Itt sokféle alkotó megfordul. Kanyarodhat az érdeklődése amerre csak akar. Számunkra egyformán értékes, aki egy fűszál vagy egy csigaház megrajzolásával bíbelõdik órákat, az is, aki rögtön átlényegíti a látottakat, vagy egyenesen avantgard módon gondolkozik. De az sem ritka, hogy csak feltöltõdik itt a lélek. Azért a lejellemzõbb az, hogy akkor érezzük magunkat jól, ha sokat dolgozunk. A munka csoportokban, s tematika szerint folyik immár 40 éve. Elődeink kidolgoztak egy feladatsort, ami nagyon bevált. Kétféle hitvallás húzódik meg minden itteni alkotás mögött:
az egyik: a természet -elvűség
a másik: a humanizmus.
Ennél korszerűbbet a mai napon sem lehet kitalálni, hiszen az önmegvalósítás úgyis jön magától.

Nagyon érdekes megfigyelni, hogyan válik a hallgatók sajátjává a koncepció, s nagy öröm látni, hogy a záró-kiállításra a látszólag lazító fiatalok, vagy a meglett – egyébként ráncos homlokú – férfiak, de az itt is örökösen aggódó családanyák miként rendezgetik az anyagukat a terítés közeledtével. Megható látni azt a változást az arcokon, amikor egy vázlatot vagy egy palettát is beválogatunk a záró-kiállításra, mert akkor ott a Múzeum falán már pontosan világossá válik minden gyötrelem értelme, felidézve a pillanatot:
„Amikor ezt festettem milyen szabad voltam? És tényleg ettõl jó! Jobb, mint az amelyiket agyonra gyötörtem, pedig azt hogy meg akartam csinálni.”
A fölfedezés öröme, a friss szem mondatja ki ezeket a szavakat. Persze olyan is van, aki új technikát lát, s beleszerelmesedik.
És ezen a ponton érkeztünk el nyájas olvasónk oda, amikor azt gondolják, hogy ilyen jó tábor, ahol ennyire sok mindent lehet tanulni – nincs is.
Ahol ilyen jók a tanárok, az már nem is létezik.
És igazuk van. Semmit sem érne a koncepció, a felkészültség és a tanítás, ha a mag nem jó talajra hullna. Mi azonban büszkélkedhetünk nyugodtan azzal, hogy tehetséges emberek jelentkeznek hozzánk táborlakónak, s azzal is (ami talán a legfontosabb), hogy nyitott emberek, jönnek alkotni, s nagyon sokat tanulnak egymástól. Látják megismerik egymást, így sok mártélyi gyökerű alkotócsoport munkálkodik az országban, barátságok alakulnak, szerelmek szövődnek.
Mint egy igazi nagy család.
Ezt az alkotóközösséget tartja életben, szervezi minden évben a Mártélyi Képzőművész Táborok Baráti Köre, s ezért a közösségért dolgozik a vezetőség, s a korrigáló tanárok.

Bányai Béla festõművész, táborvezetõ